A héten az olasz sajtóban jelent meg a hír, hogy ügyfelemet, Varga Barnabást figyeli a Torino. Jelen blogbejegyzésemben azt a kérdéskört vizsgálom meg, 30 évesen lehet-e még esélye egy játékosnak az NB I után topligás szerződésre – nem lenne példa nélküli… Paunoch Péter blogja, a játékosügynök szemével.
A héten az olasz sajtóban jelent meg, hogy ügyfelemet, Varga Barnabást a hollandok elleni Nemzetek Ligája meccsen megfigyelte az olasz Torino képviselője. Ahogy arról már nyilatkoztam is, engem még nem kerestek az olasz klubtól, de egy komoly klub több alkalommal is megnéz egy futballistát mielőtt felvenné a kapcsolatot a menedzserével.
A hírt illetően talán azt érdemes megvizsgálni, mennyi a valószínűsége annak, és milyen gyakran fordul elő, hogy egy stabil topligás csapat egy, már harminc év fölötti, de a topligák szintjén még rutintalan játékost szerződtet, hiszen Barni októberben betöltötte a 30. életévét. A Ferencváros csatára kapcsán először is azt érdemes leszögezni, hogy alapvetően későn érő típus, hiszen tizenhat éves korától osztrák amatőr ligákban futballozott. 22 évesen ugyan bemutatkozhatott az osztrák első osztályban, de kevés lehetőséget kapott (a 2016–2017-es idényben 11 meccsen csak 470 percet játszott az osztrák Bundesligában, pedig gólt is szerzett) és inkább a Mattersburg második számú csapatában, továbbra is az amatőr bajnokságban játszott.
Márpedig amatőrök között sokkal kevésbé tudott fejlődni – ahogy mondani is szokták, jó a jók között tud igazán fejlődni, akik folyamatosan még jobb teljesítményre ösztönzik –, így lassabban mutatkoztak meg azok erényei, amiknek köszönhetően végül NB I-es gólkirály és a magyar válogatott kulcsemberévé nőtte ki magát. Mi 2018-ban kezdtünk el együtt dolgozni, akkor már egyértelműen láttam, hogy kimagasló rugói vannak, a fejjátéka abszolút feljogosítja arra, hogy magasabb osztályban szerepeljen, de lábbal is gólveszélyes volt. Ezért már a közreműködésemmel először az osztrák másodosztályba igazolt, Lafnitzba, ahol két fél szezon alatt szerzett 11 gólt, majd Gyirmóton folytatta, ahol az NB II-ben 12 gólt szerzett, majd az első NB I-es idényében 13-at. Az NB I-ben rögtön alapemberré vált, de akkor már 27 éves volt.
Ezek után lett Barni kétszeres NB I-es gólkirály, idén a Ferencvárossal magyar bajnok, és immár 20-szoros válogatott. Ha csak a teljesítményét nézzük, nem véletlen, ha topligás klubok is felfigyelnek rá, de hogy egy 30 éves játékost egy topligás klub hajlandó-e kivásárolni az élő szerződéséből, amikor a legtöbb klub minél fiatalabb játékosokat keres, erősen kérdéses. Ugyanakkor nem példa nélküli, hogy valaki 30 éves kora környékén tud európai topbajnokságba szerződni.
Említhetek például egy volt ferencvárosi játékost is, akit képviseltünk ügynökségemmel, amikor Miha Blazic a Ferencvároshoz igazolt és öt év után innen ment a francia élvonalbeli Angers-be 29 évesen és 24 meccsen játszott is a Ligue 1-ben, két gólt is szerzett védő létére (azóta már az Emírségekben futballozik). Aztán ugyancsak a közreműködésemmel került a Ferencvároshoz 2011-ben a brazil középpályás, Somália, aki szintén későn érő típusnak volt tekinthető, Brazíliában még kevésbé tudott kiemelkedni, a Ferencvárosban viszont abszolút kulcsemberré nőtte ki magát és 2018 nyarán, akkor rekordot jelentő összegért tudott a szintén francia élvonalbeli Toulouse-ba igazolni és 27 éves korától 84 meccsen játszott a francia első osztályban (majd megfordult Szaúd-Arábiában is, mielőtt 2020-ban visszatért a Ferencvárosba).
Aztán a DVSC korábbi francia gólkirálya, Adamo Coulibaly pedig 33 éves volt, amikor a Lens-ban debütált a francia élvonalban, és 33 évesen 33 meccsen pályára is lépett, többnyire kezdőként, és négy gólt is szerzett. A szintén volt debreceni és diósgyőri csatár, Haris Tabakovicot pedig éppen 30 évesen szerződtette ezen a nyáron a német élvonalbeli Hoffenheim a másodosztályú Herthától és a svájci center egy gólt már szerzett a Bundesligában is.
Ezek a példák mind azt bizonyítják, nem lehetetlen 30 éves kor környékén topligába szerződni. Már csak azért sem, mert ha megnézzük a nemzetközi trendeket, két irány rajzolódik ki. Egyrészt a legtöbb, a futballisták játékjogával kereskedni szándékozó klub minél fiatalabb labdarúgókat keres, hogy aztán nagy haszonnal később értékesíteni tudja őket. Ugyanakkor az is látszik, hogy nemcsak azokból lehetnek klasszis labdarúgók, akik már tizenévesen kiemelkednek társaik közül, egyre több példát látunk a nemzetközi porondon is későn érő klasszisokra, akiknek lassabb a biológiai érése, viszont éppen ezért még jóval harminc év fölött is képesek csúcsteljesítményre.
Az egyik legismertebb, későn érő klasszis természetesen Luka Modric, aki 33 évesen, a 2018-as teljesítményéért érdemelte ki az aranylabdát, és 39 évesen még mindig a Real Madridot erősíti, nem rég a klub történetének legidősebb játékosa lett a spanyol élvonalban, éppen Puskás Ferencet megelőzve. Ugyanakkor az idei év nagy felfedezettje, a portugál Sporting svéd válogatott csatára, Viktor Gyökeres sem játszott még topligában, pedig jövőre már 27 éves lesz. Viszont esetében szinte biztosra vehetjük, hogy jóval 30 éves kora fölött is topbajnokságban fog szerepelni. És akkor még nem beszéltünk az örökifjakról, mint Cristiano Ronaldo és Lionel Messi, akik hamar, fiatalon felhívták magukra a figyelmet, és még ma is, közel a 40. életévükhöz is képesek meghatározó teljesítményre a klubjukban és a világ élvonalába tartozó válogatottjukban is.
Varga Barnit illetően abban az egyben vagyok egészen biztos, a jelenlegi formáját és motivációját látva, hogy sok évig fog még örömet szerezni góljaival a szurkolóknak, legyen szó mindenkori klubjáról vagy a magyar válogatottról.