Az Afrika-kupa a játékos-megfigyelők számára mindig egy remek lehetőség arra, hogy olyan tehetségeket fedezzenek fel és segítsék az Európába szerződésüket, akik az öreg kontinensen nem vagy kevésbé ismertek. Ezért is várom érdeklődve a torna mérkőzéseit, főleg annak tudatában, hogy példa nélküli módon akár hat magyarországi légiós is pályára léphet az idei, afrikai kontinensbajnokságon. Paunoch Péter blogja – a játkosügynök szemével.
A Magyar futball 2021-es évéről elmondhatjuk, soha rosszabb évet, hiszen Európa-bajnokságon szerepelt a válogatott, és sorozatban negyedik alkalommal jutott el magyar klub valamelyik európai kupasorozat csoportköréig – a Ferencváros szerepelhetett az Európa-liga főtábláján.
A magyar bajnokság színvonal-emelkedését pedig az is mutatja, hogy a környező országok bajnokságai közül (Magyarországot és a hét szomszédot vizsgálva), az ukrán élvonallal holtversenyben az OTP Bank Ligából lépett pályára a legtöbb játékos a nyári Európa-bajnokságon, 13. És nemcsak azért, mert nyolc NB I-es labdarúgó szerepelt az Eb-n a magyar válogatottban, ugyanis további négy nemzeti csapatban, összesen öt játékos lépett pályára a tornán. Miközben a horvát élvonalból 11, a szlovákból csak négy, az osztrákból egy, a szerb, a román és a szlovén első osztályból viszont egy játékos sem lépett pályára az Eb-n.
Az Eb-n szerepelt öt NB I-es légiós közül kettő, a szlovák Róbert Mak (Ferencváros, 233 perc) és az északmacedón Viszar Muszliu (Mol Fehérvár, 266 perc) játszott csapata minden mérkőzésén. A finn Nikolai Alho (MTK, 20 perc) és az északmacedón Kire Risztevszki (Újpest, 5 perc) minimális lehetőséget kapott, az első, hollandok elleni mérkőzésén megsérült és 13 perc után lecserélt ukrán Olekszandr Zubkov (Ferencváros) esetét viszont joggal mondhatjuk nagyon balszerencsésnek, hiszen a jelek szerint a szélsőnek komoly szerepet szánt Andrij Sevcsenko szövetségi kapitány.
Az Eb után pedig már itt a következő kontinensbajnokság, a vasárnap elkezdődött Afrika-kupa, amelyen – mint az a Nemzeti Sport napokban megjelent összeállításából is kiderült – korábban sosem látott módon, hat magyarországi légiós is pályára léphet. A Ferencvárosból Samy és Ryan Mmaee (Marokkó), valamint Aissa Laidouni (Tunézia), a Mol Fehérvárból Stopira (Zöld-foki-szigetek) és Lamin Jallow (Gambia), a másodosztályú Nyíregyházából pedig Jaszin Hamed (Szudán).
A kelet-közép európai térségből – tehát nemcsak a szomszédos országokat, hanem Európának a Magyarországot körülvevő régióját tekintve – nincs még egy olyan ország, amelyik annyi játékost adna az Afrika-kupára, mint Magyarország. Bulgáriából négyen, Horvátországból és Moldovából hárman-hárman, Ausztriából ketten érkeztek az afrikai kontinenstornára, míg Albániából, Csehországból, Lengyelországból, Szerbiából, Szlovéniából és Romániából egy-egy játékos.
A klubokat tekintve is holtversenyben a Ferencváros az első a régióból, hiszen három játékost a Fradin kívül csak az ősszel a BL csoportkörében szerepelt Sheriff Tiraspol (Charles Petro – Malawi, Edmund Addo – Ghána, Adama Traoré – Mali) ad az Afrika-kupára. Még az egyébként közismerten remek afrikai kapcsolatokkal rendelkező, számos afrikai tehetséget felfedező Red Bull Salzburgból is csak ketten szerepelhetnek a tornán (Jéromé Onguéné – Kamerun, Mohamed Camara – Mali).
Ebben persze a koronavírus is és közrejátszik, és az is, hogy nem is mindegyik klub engedi el a tornára a játékosait. Ezzel együtt ténykérdés, Magyarországra ma már egy több olyan légiós érkezik, aki nemzetközi szinten is minőséget képvisel, hazája válogatottjában szerepel és nem is csak epizodista, hanem meghatározó játékosnak számít. Ahogy például az Eb-n látott NB I-es játékosok közül a szlovák válogatottban Róbert Mak vagy az északmacedónoknál Viszar Muszliu. Míg az Afrika-kupán ebbe a sorba tartozhat az 1. fordulóban a Ghána ellen 1–0-ra megnyert meccset végigjátszó Samy Mmaee és a folytatásban fontos szerephez juthat testvére is, az első meccsen nem játszó Ryan is, aki tavaly öt válogatott meccsen négy gólt és négy gólpasszt jegyzett, a tunéziaiaknál pedig a 2021-ben sorozatban kilenc mérkőzésen kezdő Aissa Laidouni, a Zöld-foki-szigeteknél pedig Stopira lehet alapember (Stopira csapatkapitányként játszotta végig az 1. fordulóban, Etiópia ellen 1–0-ra megnyert mérkőzést). Ráadásul Marokkó a Mmaee testvérekkel vagy Tunézia Laidounival a soraiban még akár a végső győzelemre is esélyes lehet, ha a csoportjából tovább tud jutni.
Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy megfelelő scoutmunka mellett igenis lehet olyan, akár afrikai légiósokat is Magyarországra csábítani, akik hazájuk válogatottjában ugyanúgy erősségnek számítanak, mint az NB I-ben vagy éppen valamely európai kupasorozatban. (Éppen ezért irodánk továbbra is elkötelezett a hazai scoutképzés mellett, már lehet jelentkezni a következő magyarországi tanfolyamra, amelynek vezető oktatója továbbra is Riccardo Guffanti, a Serie A-s Cagliari vezető játékosmegfigyelője.)
Fentiek fényében érdeklődéssel várom az Afrika-kupa mérkőzéseit, azt figyelve, kik lehetnek a következők a sorban, akik fel tudják hívni magukra a figyelmet a tornán és rövidesen akár az NB I-ben is viszontláthatjuk őket…
Egyúttal minden kedves olvasómnak Boldog Új Évet Kívánok!