Az általam képviselt Varga Barnabás nem mindennapi történetével a nyáron már foglalkoztam az egyik blogbejegyzésemben, azt követően, hogy a Ferencvároshoz szerződött. Azóta viszont villámtempóban veszi az újabb és újabb akadályokat, példája a játékostársak számára követendő példa lehet, a megfigyelők és a szakma számára pedig intő jel. Érdemes levonni a tanulságokat, már csak azért is, mert éppen ma, október 25-én töltötte be a 29. életévét. Paunoch Péter blogja – a játékosügynök szemével.
Varga Barnabás elképesztő utat járt be azóta, hogy 2018-ban megismertem őt. Akkor éppen az osztrák másodosztályú SV Lafnitzban játszott, de ugyanabban az idényben az osztrák élvonalbeli Mattersburgban és a negyedik ligás Mattersburg II-ben is futballozott, három különböző bajnokságban összesen 29 meccsen nyolc gólt és 12 gólpasszt ért el.
Az az idény már önmagában jól példázza az egész pályafutását és üzenetértékkel bír a fiatalok számára: mindig ott, abban a csapatban kell bizonyítania egy játékosnak, ahol éppen lehetőséget kap. Barni (ő azt szereti, ha így hívják) nem az a típus aki sokáig tétlenül várja, hátha egyszer lehetőséget kap. Amikor annak idején úgy érezte, a Haladás utánpótlásából nem vezet számára út a felnőttfutballba, elment Ausztriába, az ötödosztályú Eberauhoz futballozni. Ahogy azt a Nemzeti Sport Online-nak adott egyik interjúban el is mondta, annak idején, tizenöt évesen ő nem álmodozott fényes karrierről, válogatottságról, futballozni akart, ezért nem derogált számára elszerződni a jó körülményeket biztosító szombathelyi utánpótlásból a minden szempontból teljesen amatőr, osztrák ötödosztályba – de már felnőttek közé. Ahonnan aztán elindult felfelé, lépésről lépésre, gólról gólra, csapatról csapatra, osztályról osztályra.
Az Eberauban 21 éves koráig 57 meccsen szerzett 35 gólt, feljutottak előbb a negyedosztályba, majd amikor azt is megnyerték, szerződtette a Mattersburg. Először a második csapatban, újra a negyedik ligában szerepelt, de amikor ott is jöttek a gólok, hamar az élvonalban, a Mattersburg első csapatában találta magát és az osztrák Bundesligában is pályára lépett 16 mérkőzésen, szerzett egy gólt is.
Ott volt egy pillanatnyi megtorpanás a karrierjében. Az osztrák első osztályban többnyire csak csereként jutott szóhoz, nem sikerült olyan mennyiségben gólokat szereznie, mint korábban és utólag elmondható, az osztrák megfigyelők, a szakma is hibázott, hogy nem ismerték fel benne a lehetőséget. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy akkor már 22 éves volt és az alsóbb osztályokban lőtt gólok nem számítottak megfelelő „referenciának”. Ezzel együtt, amikor én a másodosztályban először láttam, a súlypontemelkedése, a gólérzékenysége annyira kiemelkedő volt, hogy rögtön láttam, benne több van annál, hogy egy másodosztályú csapatban „öregedjen meg”. Ugyanakkor nem törte meg, hogy az osztrák első osztályban kevesebb lehetőséghez jutott és visszakerült a Mattersburg II-höz, amelynél 2016 és 2018 között összesen 57 tétmeccsen 51 gólt szerzett. Majd 2019-ben következett az újabb klubváltás a karrierjében, akkor került a másodosztályú Lafnitzhoz.
Sok olyan játékos van, aki nem tudna ennyit liftezni a különböző osztályok között, mert a visszalépés kihat a teljesítményére és az élvonalból visszatérve alacsonyabb osztályba, már nem tudja újra ugyanazt a szinten hozni mint korábban. Barninnál viszont erről szó sem volt. Alighanem megedzette az az öt év, amikor az Eberauban töltött, és bárhol is játszott, csak az lebegett a szeme előtt, hogy minél több gólt szerezzem. A Lafnitzban, 2019–2020-ban 29 bajnokin 11 gólt szerzett, amikor megint válaszúthoz érkezett. Akkor már együtt dolgoztunk és tudtam, hogy több van benne annál, hogy alacsonyabb osztályú osztrák csapatban töltse a pályafutása legjobb éveit.
Számos magyar klubhoz ajánlottam őt, de akkoriban Tamás Zsolt, a Gyirmót klubigazgatója volt az egyetlen, aki az ajánlásom után vette a fáradtságot és személyesen is megnézte a csatárt Ausztriában, majd miután meggyőződött a képességeiről, szerződést ajánlott neki.
Itt megint érdemes egy pillanatra megállni a történetben, és levonni a tanulságokat, mind a hazai megfigyelőknek, mind azoknak a fiatal magyar játékosoknak, akik olvassák soraimat, és éppen most tartanak a hosszabb távú karriertervezés szakaszában. A fiatalok számára az lehet az egyik nagy tanulság, hogy Barni hajlandó volt hazajönni Ausztriából az NB II-be. Nem legyintett a magyar másodosztályra és nem azért jött haza, hogy itthon csakúgy elfocizgasson még egy darabig. A 2020–2021-es idényben abszolút főszerepet játszott abban, hogy a Gyirmót óriási meglepetésre, a Vasast megelőzve, 2. helyen feljutott az élvonalba. A csatár 24 bajnokin 12 gólt szerzett, ebből hetet az utolsó nyolc fordulóban, melyből egy döntetlen mellett hetet meg is nyert a Gyirmót – ezzel alapozva meg a feljutást. A megfigyelők számára pedig az jelentheti a tanulságot, hogy egy olyan magyar csatárra, aki Ausztriában több éven keresztül folyamatosan lövi a gólokat, még ha nem is az élvonalban, nem lehet nem odafigyelni.
Barni történetében az a legszebb, hogy miután Ausztriából hazatért, már egyáltalán nem volt visszaesés, hullámvölgy a pályafutásában, ami magyar játékosoknál egy-két jó idény után szinte törvényszerűen elő szokott fordulni. Nála nem, sőt, mindig rá tudott tenni egy lapáttal a korábbi idényben nyújtott teljesítményére. Élete első NB I-es idényében, 27 évesen egy góllal megfejelte az NB II-es góltermését, 23 meccsen 13 góllal zárt, de adott mellé hat gólpasszt is.
A Gyirmót azonban nem maradt benn az NB I-ben, és ezzel egy újabb fordulóponthoz éreztünk. A Paks bejelentkezett érte, és biztos voltam benne, hogy a tolnaiaknál képes lesz betölteni azt az űrt a csatársorban, ami a gólkirály, Ádám Martin távozásával keletkezett. Csakhogy a Gyirmót nem akarta őt elengedni, de végül sikerült minden követ megmozgatnunk, hogy ez a helyzet változzon és át tudjon igazolni Paksra. Ha tavaly rosszul döntünk és ez az átigazolás nem jött volna össze, lehet, hogy ma még mindig az NB II-ben játszana Gyirmóton – ehhez képest óriásit fordult vele a világ…
Pakson ugyanis ismét fokozta a tempót, 31 bajnoki meccsen 26 gólt szerzett, amivel 28 éves korára NB I-es gólkirály lett, megválasztották a bajnokság legjobb játékosának és nem utolsó sorban bemutatkozhatott a válogatottban is. A hirtelen sikerek sem hatottak rá bénítóan, mint ahogy arra nem egy példát láthattunk a múltban más játékosoknál, hanem bizonyította, hogy ezen a szinten is megállja a helyét. A harmadik válogatott meccsén, márciusban, a litvánok ellen megszerezte az első gólját, azóta pedig mindegyik tétmeccsünkön bevette az ellenfelek kapuját, a litvánok és a szerbek elleni két-két mérkőzésen, itthon és idegenben is, így összesen hét válogatott mérkőzésen négy gólig jutott eddig, és ha a magyar válogatott novemberben bebiztosítja továbbjutását, akkor jövő nyáron jó eséllyel az Európa-bajnokságon is bizonyíthat.
Pedig nyáron még sok olyan véleményt lehetett hallani, hogy a Ferencvárosnak nem volt érdemes szerződtetnie, mert a légiósok mellett nem fog tud érvényesülni. Ehhez képest mit látunk? Azt, hogy Dejan Sankovics már a harmadik edzője rövid idő alatt a Ferencvárosnál, de mind a hárman – Sztanyiszlav Csercseszov és Máté Csaba is – kulcsemberként, fix kezdőként számoltak, illetve számolnak vele. Ami persze nem is csoda azok után, hogy a Fradiban 19 tétmeccsen 17 gólt szerzett, nyolcat a bajnokságban, kilencet a nemzetközi porondon. Néhány hónap alatt is abszolút kulcsemberré tudott válni a Ferencvárosban. Múlt héten már ott tartott, hogy a sportág történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) listáján, az egy naptári évben szerzett gólokat nézve, a BL-győztes Erling Haalanddal holtversenyben a 2. helyen állt 39 góllal, bizonyos Cristiano Ronaldo mögött, aki 40 találattal vezetett.
Beszéljünk bármilyen listáról is, az a tény, hogy a felnőttkarrierjét az osztrák ötötdosztályban kezdő Varga Barnabás még 2018-ban is jobbára az osztrák harmadosztályban játszott, mostanra, 29 éves korára pedig stabil válogatott játékosként, a nemzetközi kupainduló Ferencváros meghatározó labdarúgójaként ilyen világsztárokkal szerepelhet egy rangsorban, egy valódi csoda. De tegyük hozzá, ezt nem a lottón nyerte, hanem az alázatos munkának az eredménye, annak, hogy volt bárki is az edzője, játszott bármilyen osztályban, bármilyen tétért, mindig, minden körülmények között képes volt gólokkal segíteni a csapatát. Ezért lehet ő példa a fiatalok előtt, egyben intő példa a játékosok megfigyelésével foglalkozó szakembereknek, hogy mindig lehetnek olyan játékosok, akik átcsúsznak a különböző rosták alatt és nem fedezik fel időben a képességeiket. Ezért tartom nagyon fontosnak a Football Education Center novemberben folytatódó scoutképzését, mert minél több szakember foglalkozik itthon is szakszerű kiválasztással, annál inkább csökkenthető az elvesző tehetségek száma.
Szerencsére Varga Barnabást a néhány, talán elvesztegetett év ellenére még idejében sikerült arra az útra terelnünk, amit a képességei és a hozzáállása alapján megérdemel. Bízom benne, hogy a múlt vasárnapi sérülése nem fogja hosszú ideig hátráltatni, nem veti vissza jelentősen ezt a nagyszerű idényét és folytatni tudja a megkezdett útját, az osztrák ötödosztály után most már a nemzetközi porondon és jövőre akár az Európa-bajnokságon is! Isten éltessen, Barni!