Most, hogy a hazai és a nemzetközi átigazolási időszak is lezárult (legalábbis a legtöbb országban) játékosügynökként különösen érdemes mérleget vonnom a mögöttünk hagyott, a koronavírus miatt eltolódott, így már őszbe hajló, nyári piaci időszak kapcsán.
A tavasszal, amikor leállt a futball világszerte, több fórumon is jeleztem, hogy ebből a válságból akár még jól is kijöhet a magyar futball – és ezt a véleményemet erősítette meg egyébként Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is, aki több interjúban is elmondta, hogy a hazai klubok működését a stabil háttér miatt kevésbé rendíti majd meg a vírust követő gazdasági válság.
Hiszen a magyar klubok nem elsősorban azokból a bevételi forrásokból gazdálkodnak – meccsnapi bevételek, piaci szponzorok, játékoseladások – amelyek hiánya sok csapatot érzékenyen érintett a világ futballjában. Hanem olyan forrásokból is – a szinte mindenhol jelentős tételnek számító közvetítési díjak mellett –, mint az úgynevezett szerencsejáték pénzek, míg az utánpótlást a társasági adóból adható támogatásokból finanszírozzák. Ezeket a tételeket pedig minden jel szerint nem igazán érintette itthon a járványhelyzet.
Arra pedig, hogy a magyar futball gazdaságilag és szakmailag is jól jött ki a mögöttünk hagyott időszakból, jó példa egyrészt az egymás után három idegenbeli tétmeccsét is megnyerő válogatott (a megelőző négy évben összesen volt két győztes tétmeccse a nemzeti csapatnak), valamint természetesen a Ferencváros Bajnokok Ligájába jutása is. Utóbbiban nagy könnyebbséget jelentett, hogy a selejtező első három fordulójában csak egy meccset kellett nyerni a továbbjutáshoz, mert a Celtic és a Dinamo Zagreb ellen is jóval nehezebb és fárasztóbb dolga lett volna az FTC-nek, ha visszavágót is kell játszani.
Másrészt nagyon jól jött ki a nyári átigazolási időszakból is a Ferencváros. Szerződtetni tudta például a kölcsönszerződése után a Sahtar Donecktől az azóta már háromszoros ukrán A-válogatottnak számító Olekszandr Zubkovot, akinek a jelek szerint nem volt más olyan ajánlata, amely versenyképes lett volna a Ferencvároséval – ellentétben mondjuk egy évvel korábban Ivan Petrjak esetével, akinek a játékjogát a ferencvárosi kölcsönszerződése után a Fehérvár vásárolta meg. Továbbá olyan válogatott labdarúgókat tudtak az Üllői útra csábítani, mint például az albán Myrto Uzuni (Lokomotiva Zagreb) és a bosnyák Adnan Kovacevic (Korona Kielce), akik jó teljesítményt nyújtottak előző klubjukban, biztosan több lehetőség közül választhattak, de mégis az FTC tudta a legjobb ajánlatot tenni számukra. Ez következhet egyrészt abból, hogy az Európa-liga csoportkör után a Ferencváros a korábbinál többet tudott költeni új játékosokra, de abból is adódhat, hogy a közép-kelet európai térségben nem volt akkora verseny a jobb játékosokért, mint a korábbi években és számos klubnak a korábbiaknál jobban meg kellett gondolnia, kire és mennyit költ. Talán ezért is tudta megtartani a legnagyobb értékeit ezen a nyáron a Ferencváros, mert nem érkezett értük igazán jó ajánlat – szemben a korábbi esztendőkkel.
A visszafogott költekezésre példa lehet mondjuk a Dinamo Zagreb, amely tavaly nyáron 4.6 millió euróért erősített, idén viszont több mint 1 millióval kevesebbért, 3.4 millióért vett új játékosokat. Pedig a télen 21 millió eurót keresett azzal, hogy a spanyol Dani Olmo Lipcsébe igazolt, sőt már ezen a nyáron is 30 millió eurót kerestek a játékoseladásból (például Josko Gvardiolért 16 millió eurót fizet az RB Leipzig, Nikola Moro pedig 8.5 millió euróért került a Dinamo Moszkvához). De például a cseh Slavia Praha költekezése is 7.8 millióról 3.55 millióra esett vissza a tavaly nyárhoz képest a Transfermarkt adatai szerint. Sőt még a térség bezzeg klubjának számító osztrák Red Bull Salzburg is „csak” 5.5 millió eurót költött idén nyáron, szemben a tavalyi 22.7 millióval (a Ferencváros esetében a Transfermarkt tavaly nyárra 2.4, idénre 4.1 millió euró kiadást mutat).
A magyar NB I-re vetítve a piaci helyzetet megállapítható, hogy nőtt a légiósok száma, illetve aránya is. A nyáron 46 külföldi játékost igazoltak a csapatok az NB I-en kívülről és másfél év alatt 37 százalékról 40 százalékra (jelenleg 320 futballistából 129-en légiósok) emelkedett az arányuk, ami nem meglepő azok után, hogy az MLSZ eltörölte a nyáron azt a korlátozást, mely szerint csak tíz légióst lehet nevezni a bajnoki keretbe. Ami engem mégis egy kicsit meglep, hogy a legutóbbi fordulóban kis híján az 50 százalékot is elérte az NB I-es klubok kezdő tizenegyében szereplő külföldiek száma (132 kezdőjátékosból 63-an voltak külföldiek, még úgy is, hogy a Paks és a Budafok sem szerepeltetett légióst a kezdőcsapatában). Új fejlemény viszont, hogy egyre több klub már nem vagy nemcsak kizárólag ügynöki ajánlások révén szerződtet külföldi játékosokat, hanem tudatos játékosmegfigyelés eredményeképpen, scoutok által kiszemelt futballisták kerültek a magyar csapatokhoz. Ez részben köszönhető annak a folyamatnak is, ami a Football Education Center játékosmegfigyelő képzésein keresztül elindult Magyarországon, és ami ezen az őszön is folytatódik az október végi tanfolyamokkal. Egyre több ugyanis a képzett játékosmegfigyelő Magyarországon is.
A nyári átigazolásoknak köszönhetően, illetve az eddig lejátszott mérkőzések alapján véleményem szerint megállapítható, hogy az NB I és az NB II színvonala is tovább nőtt. Csak érdekességként említem, meg hogy az NB I első két helyezettje, a Mol Fehérvár és a Ferencváros 14, illetve 16 volt vagy jelenlegi felnőttválogatott játékost foglalkoztat, de még a sereghajtó DVTK is öt válogatottat alkalmaz. A nyáron pedig összesen 18 olyan játékost szerződtettek a csapatok, aki már játszott hazája válogatottjában. Viszont az élvonal erejét az is mutatja, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány 11 játékosnak küldött meghívót a legutóbbi kerethirdetéskor az NB I-ből és abból a bolgárok és a szerbek ellen heten pályára is léptek, Könyves Norbert gólt is szerzett.
A nyáron egyébként még az NB II-be is sokszoros válogatott játékosok sora igazolt elég csak Dzsudzsák Balázs, Korhut Mihály, Otigba Kenneth, Pátkai Máté vagy Varga József nevét említeni. Viszont az is igaz, hogy az NB I-ből egyértelműen magasabban jegyzett bajnokságba szerződők száma tíz alatt maradt (9), Nyugat-Európába csak egy játékos szerződött, a belga Jonathan Heris, aki hazatért Belgiumba. Viszont átigazolási díjat a Transfermarkt szerint csak néhány játékosért fizethettek külföldről, az újpesti Dzenan Burekovicért (a piaci portál szerint 250 ezer eurót) és Obinna Nwobodóért, ők ugyanúgy a török Göztepéhez szerződtek, mint a Fehérvárról kölcsönbe a török klubhoz kerülő Armin Hodzic – de utóbbiak esetében nem tudni mekkora összeg érkezett Újpestre, illetve Fehérvárra. Azt sem tudni, hogy a Honvéd mekkora összegért tudta értékesíteni a török másodosztályú Adana Demirspornak Davide Lanzafamét. Azt azonban ennyiből is megállapíthatjuk, hogy az NB I nemzetközi megítélése abból a szempontból továbbra sem változott, hogy a nyugat-európai klubok nem nálunk költik el az átigazolásra szánt pénzeiket. Továbbra sem látják úgy, hogy megérné áldozni az NB I-es labdarúgókra.
Az érkezők kapcsán pedig az is látszik, hogy a Nyugat-Európában játszó futballistáknak sem jelenet feltétlenül vonzerőt a magyar élvonal, csak a Fehérvár brazilja Alef (Braga – Portugália), valamint az Újpest szerb játékosa, Nemanja Antonov (Mouscron – Belgium) és a lilákhoz egy év után visszatérő, grúz Giorgi Beridze (Gent – Belgium) érkezett nyugat-európai élvonalból. Viszont ez azért egyre inkább változhat annak köszönhetően, hogy a Ferencváros bejutott a BL-be, és ne feledjük el, az NB I immár harmadik éve folyamatosan ad legalább egy magyar csapatot valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe (2018, Vidi – El; 2019, FTC – El; 2020, FTC – BL) – ilyenre korábban még nem volt példa.
A nemzetközi átigazolási porondon kettős hatás érvényesült az átigazolási piacon. Voltak klubok, amelyek fittyet hányva a válságra mélyen zsebbe nyúltak ilyen klubokat főként Angliában találunk ilyen klubokat (Chelsea, Manchester City, Tottenham), míg ennek ellenpéldájára elég csak a Real Madridot említeni, amely hosszú évek óta először senkit sem szerződtetett a nyáron. Viszont a kölcsönüzletek igencsak megszaporodtak a nyári átigazolási szezonban különösen Olaszországban.
Összességében a Chelsea költötte a legtöbbet az átigazolási időszakban 247.2 millió euróval, nemcsak Angliában, hanem egész Európát tekintve. Tegyük hozzá, a londoniak a FIFA büntetése miatt tavaly nyáron nem regisztrálhattak új játékosokat, így most a tavaly félretett pénzeket is el tudták költeni. Más kérdés, hogy ezzel együtt sem kezdték igazán jól a kékek a bajnokságot, négy meccs után hét ponttal csak a 7. helyen állnak a Premier League-ben. A Manchester Citynek is kinézett tavasszal egy büntetés, átigazolásokból való kizárás, de annak örömére, hogy ez elmaradt, rögtön el is költöttek 163.3 millió eurót. Ebből a Benficától megszerzett portugál Rúben Dias 68 millió euróval a nyár 4. legdrágább igazolása lett egész Európában, míg a legdrágább a német Kai Havertz volt, aki 80 millió euróért került a Leverkusentől a Chelsea-hez. Az angol csapatok közül csak a Chelsea és a Manchester City költött 100 millió eurónál többet, viszont a nyáron elköltött 98.4 millió euró után a Tottenham sem panaszkodhat arra, hogy mélyen érintette volna a válság.
Ezzel együtt az igaz, hogy a német, a spanyol, az angol és az olasz élvonal csapatai is kevesebbet költöttek 2020 nyarán, mint egy évvel korábban. A Bundesligában 746.9 millió euróról 323.2 millióra, a La Ligában 1.3 milliárdról 411 millióra, a Premier League-ben 1.4 milliárdról 1.26 milliárdra, a Serie A-ban 1.18 milliárd euróról 747 millióra. A magyar NB I-ben viszont a Transfermarkt adatai szerint a tavaly nyári 5.325 millió euróról 7.42 millió euróra emelkedett az új igazolásokra emelkedett összeg, ami megint csak azt támasztja alá, a legtöbb európai bajnoksággal ellentétben az NB I gazdasági és szakmai értelemben is jól jött ki az elmúlt fél évből.